most talán azért érzem jobban magam mint pár napja, mert bekapkodtam néhány antidepresszánst az elmúlt három napban. úgy kellemesen letompít, nem érzek késztetést hogy jól berúgjak. pedig egyébként azt csinálom, egyedül az albérletben iszom. szánalom. halom. most hazajöttem a szabadságomon.
kezdődött azzal hogy "beszéljük meg a szobádat, mert nekem kéne. mármint a szoba, nem igaz hogy kilencven négyzetméteren nincs hely nekem dolgozni". Oké. Nincs szobám, de van bűntudat hogy Ő miattam nem fér el. Jó, tesóm szobájában alvás, bőgés kirekesztettség miatt. aztán tegnap sörözés, veszekedés kettejük közt emiatt, nálam gondolkodás azon hopgyan tépjem ki a kezéből a piát már ha szükséges és hogyan zárjam be míg ki nem józanodik. közben morfondírozás, talán el kéne menekülni innen mégis. ma józan, nincs pia, normális, meglepő.
járok a napuccába de nem vagyok biztos benne száz százalékig hogy ez kell és ez jó.
de most a depresszió ural. onnan tudom hogy nem tudok lezuhanyozni és folyton eszem egész nap ennék és hát leinnám magam meg gondolkodom pár gyógyszeren de már lehet hogy nincs annyi amitől olyan kellemes érzés lenne. inkább talán összeszedem magam és szobabiciklizek egyet meg ilyesmi nem tudom.
ja, és azt nem értem mit keresek még életben mert ezt a kínlódást nem akarom már tovább elég volt, elég elég elég....
