adhatnék olyan címet a bejegyzésemnek hogy totális hasadás. emlékszem én arra hogy ezeket én írtam, de már megint jobban lettem. csak úgy. még mindig van néhány ember aki visszalátogat ide, ezért érzek késztetést arra hogy írjak valamit. na de mit.
azt hiszem az az alap problémám, hogy ebbe a társadalomba és világba olyan szinten nem illek bele hogy az fájdalmas, és mindig próbálkozom én nem konfrontálódni és akkor leszek rosszul. hogyan illeszkedjek be valahova amit nem szeretek és ami idegen számomra? olyan vagyok mint Holden a Zabhegyezőből. utálom a kocsikat, az oltonyos barmokat, a gennyes színjátékokat az egész rothasztó társadalom működését. reggel az ember felkel és becsattog valami szerencsétlen irodának nevezett betontömbbe és ott hajbókol színes papírokért amiket aztán odaad másoknak hogy élhessen. ennél értelmetlenebb dolog kevés létezik. na ez tényleg nem ilyen tinédzser lázadás, egyszerűen én nem szeretem azokat a dolgokat amit a legtöbb ember és nem vagyok hajlandó már megjátszani magam és olyan lenni mint amit elvárnak tőlem csak azért hogy befogadjanak vagy szeressenek. én szabadságra vágyom. terveket és konkrétumokat nem tudok írni. még most egyelőre. sőt még küszködöm olyan dolgokkal hogy pl. hazajöttem gyorsan hétvégére mert úgyis kifizetik a vonatjegy árát és így nem gondolkodom egyedül az albérletben azon hogy miért élek még vagy hogy melyik gyógyszerből hányat vegyek be, hogy kiüssem magam két napra...
hát ez sem valami vidám állapot de mégsem akarok már minden nap meghalni..ez is valami
