mindig elfelejtem ezt a blogot. már vagy három hete kijöttem Tündérhegyről, hirtelen döntés eredményeképpen, amihez nagyban hozzájárult hogy lesz munkám. De. Nem volt itt az ideje, de hát ez van, végülis semmi sem véletlen stb. minden nap eszembe jut a terasz ahol mindig cigiztünk, hiányzik is, de már nem fáj nagyon.
ma épp értelmetlennek találom az egész életet, de hát csinálom mert biztosan azért szültek ide hogy csináljam, bár én nem kértem, de késő már a hiszti. A diagnózisokat nem írom ide amit kaptam mert minek. én nem három darab kód vagyok...
írtam harmincakárhány verset bent, főleg terápiás versek, de sokaknak tetszenek, talán publikálok majd itt-ott egy-kettőt.. ja, az fontos, hogy a szocfóbiám a sok ember miatt akik bent voltak körülöttem állandóan, sokat javult, a kezem sem izgat már nagyon hogy néz ki. egyáltalán semmi nem izgat, nem tudom örüljek vagy ne, leginkább az foglalkoztat hogy találjak valamit ami leköt, inspirál. ilyet most nem tudok. párkapcsolatom nincs ami éltetne - bár nem is szeretnék, nem vagyok elég normális - úgyhogy unom magam és szomorú vagyok. néha beveszek egy pár mg rivotrilt, az jo egy pár óra erejéig, aztan sok alvás. ja igen bent kaptam ám antipszichotikumot, de minek??? aztán szedtem aztán már nem, a rivotrilt is önkényesen összevissza szedtem, és mióta kijöttem nem szedek gyógyszert, eltekintve két alkalomtól, de rendszeresen sohasem fogom szedni.
csak egyedül vagyok. aú.