Nos, ezért stop:
Ez lehet hogy nem tűnik fontosnak most!!! De majd fog, ígérem. Persze, el lehet fogadni, túl lehet lenni rajta, én olyan szinten szégyelltem egy fél évvel ezelőttig, hogy úgy éreztem nincs is bal karom, nem is akarok tudni róla. Már nem szégyellem annyira. Borzalmas érzés, amikor ránézel a karodra, amit te műveltél vele, magaddal, és nem tudod visszafordítani, soha nem lesz olyan mint volt! Soha! Persze ez üres locsogásnak tűnik, tudom, abban a pillanatban ez nem számít. :(
És ma is a pengén gondolkodom, esküszöm, és még jó, hogy csak gondolkodom, próbálom felidézni, hogy szeretek a szabadban lenni rövidujjúban és szeretek uszodába menni, bár most képtelen vagyok rá, és van amit szeretek, és megint ezt akarom művelni magammal tényleg? I need help. au