Dühöngés
Szétcseszett az élet
Hulló csillagok égnek
Düh és méreg
A fák nekem az égig érnek
Tajtékzó patakok elérnek
A lábam nyaldossa a hideg
víz, de nem tiszta
benne iszap és féreg
Belepnek és megesznek
Rohadó testemmel a kukacok
Holtukig elélnek
Reggelinek és ebédnek
Rohadjon meg ami éltet.
Csak egy könnycseppet kérek
Érzések merre léptek?
Engem kikerültök
De miért pont csak én merülök?
Nincs fájdalom, sem öröm
Csak űr, de én eltöröm
Lankadtan, tövisekkel
Mint piros vázában felejtett fekete rózsa
felmegyek a Holdra
és onnan ugrom egy mély tóba
Mely csontvázakkal teli
én is csonttá válok
lelkem elszáll és bolyong
míg rám nem találtok
de az már csak a halálom
Ajánlom.
