júl
13

Vers III.

Címkék: versek | Szerző: Zsuuu | 3:49 pm

Szeretet

 

Álmomban láttalak

Nyitott szívvel vártalak

Ahogy szikkadt virágok az esőt,

Mint szűz lány az elsőt

 

Te tárt karokkal fogadtál

De börtönödbe bezártál

Szabadulni késő már

Az idő megállt, azóta sem jár.

 

Ha nyári szellő megérint

Mezítláb járnék, de szorít a bilincs

Nézd a sárban lépkedek alant

egyre nehezebb, merevebb léptem

az egész testem elgörnyedt súlyod alatt.

 

Kérlek engedj el aztán maradj!

Segíts belsőmből kitépni magad

Te megteheted, az én bőröm szakad

S csak lenyúznám hogy lásd

A Szeretet tényleg ennyire fáj.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://terapia.blog.hu/api/trackback/id/tr931243872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása