Megkeresett valaki, és kérte, írjak Tündérhegyről milyennek éltem meg, úgy gondoltam ide másolom, ami kijött belőlem egy levélbe:Mikor interjúra mentem, majdnem kimenekültem a váróból, sokat kellett várni és nagyon lehangolt a környezet és egyfajta olyan érzésem volt, mint…

egyedül fogok élni és önálló leszek. rettenetes. de végső soron az ember mindig egyedül van. ha nem tud egyedül boldog lenni akkor nem is boldog. az emberek elpárologhatnak, meghalhatnak körülötte, a vagyona elúszhat, eléghet, de ami állandó az önmaga. hű de bölcs lettem. na de…

mindig elfelejtem ezt a blogot. már vagy három hete kijöttem Tündérhegyről, hirtelen döntés eredményeképpen, amihez nagyban hozzájárult hogy lesz munkám. De. Nem volt itt az ideje, de hát ez van, végülis semmi sem véletlen stb. minden nap eszembe jut a terasz ahol mindig cigiztünk,…

Jó döntés volt, hogy befeküdtem. ennyit tudok irni most erről. fájdalmas és nehéz. inkább szar az egész. így visszagondolva. elvesztegetett idő. csak még több elviselhetetlen szennyest teregettem ki a felszínre.