nov
13

kész vagyok

Címkék: depresszió | Szerző: Zsuuu | 10:27 pm

fáradt vagyok, fásult, szomjas, korhadok, életerőm elhagy. folyton tanulok. még ha nem megy akkor is próbálok. ilyet még nem csináltam. van egy tervem amit be akarok fejezni, majd akkor fellélegezhetek. a depresszió be akar szippantani. szeretnék belekötni valakibe. egyedül vagyok. nagyon. itthon vagyok, nem vagyok egyedül de mégis. nem szeretnek. amit elképzelek nem létezik. szerelem. nincs. ez fáj.

néha szeretnék meghalni. de azt mondják senki nem akar meghalni csak nem lát más kiutat egy állapotból. lehet. attól még azt képzelem, hogy meghalni vágyom. de nem bírok erőszakos cselekményeket elkövetni magam ellen sem. fél órája üldögélek és gondolkodom mit írjak, ami segít amitől jobb vagy csak szimplán új dolog. azon kívül, hogy rág a magány és fáj a hiány, nem jut eszembe semmi. próbálok értelmet találni a létezésemben.

(amit csak mentettem de nem publikáltam az miért publikus???? idióta weboldal.)

mindegy. ma nagyon felkötném magam. az egész napot elbasztam netezésre aminek nem sok értelme volt, nem tanultam, nem lettem jobban, inkább rosszabbul és a bűntudatom kicsúcsosodott. a magányom pedig megfoghatóan éles és fojtogat. fáj tőle a torkom, összeugrik, beszűkül, megfulladok benne. néha úgy erzem ebbe úgy beleragadtam, hogy soha az életben nem jövök ki belőle. most azért tudom, hogy ez az érzés "normális". ez ezzel jár, de majd lesz amikor másképpen látom. csak most nem látom sehogy sem. nincsen pénzem arra, hogy terápiába menjek, pedig az segítene. talán januártól lesz pénzem, de addig még sokat kell kibírnom és egy könyvet is meg kell tanulnom, annak ellenére, hogy esküszöm mindenre ami fontos, hogy sokszor nézem a könyvet, olvasom a sorokat és egyszerűen az agyam mást akar. nem értelmezi amit olvasok és nem engedi hogy haladjak, hogy megjegyezzek bármit is. na most ez van úgy általános alsó tagozata óta. kicsit már unom.

van egy jótanácsom. pedig utálom a tanácsokat, főleg ha én adom...szóval bármi van, bármilyen rossz, bármilyen kilátástalan, bármekkora szivatás, bármennyire nem fair, bárhogyan is fáj, bármilyen nehéz a legapróbb dolog is, csinálni kell. muszáj. másképp nem fog változni semmi. nem a körülmények kedvezőtlenek, nem a többi ember a hülye, hanem belül van a baj, ezért ezen soha senki más nem fog változtatni. segítséget persze lehet, kell is kérni. ezeket inkább magamnak írogatom.

help

A bejegyzés trackback címe:

https://terapia.blog.hu/api/trackback/id/tr191523610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása