Szeretnék minden nap írni ide valamit azért, hogy rákényszerüljek szembenézni az érzésekkel, gondolatokkal egyfajta gyakorlatként, hogy a sok nembeszélés hatását ellensúlyozzam. Ma feltettem a kérdést miszerint van értelme fenntartani a múltat? Mi a célja a haragnak, sértettségnek, megbántottságnak? Nagyon mély sebeket kaptam/okoztam magamnak ami látszólag jogossá teszi a rossz érzéseket, a félelmet, haragot, fájdalmat. Megértem az eredetét ezeknek az érzéseknek, talán jogos is volt a fájdalom amikor elszenvedtem azokat amiket, de most..? Már nincs itt a múlt, már nem tudom megváltoztatni, a másik fél még kevésbé tudja megváltoztatni..akkor miért van harag bennem? Azért mert valaki valamit tett és az nem volt jogos? Ha már megtörtént, akkor nincs mit tenni..Vagy azért, mert nem lett feloldva a konfliktus, nem lett kimondva, átérezve, elfogadva, megbocsájtva ami történt? Inkább az utóbbi.
Logikusan senki sem ragaszkodik a rossz érzésekhez, a szenvedéshez, mégis...én ragaszkodtam, egy részem még mindig nem engedett el bizonyos érzéseket, történeteket. A legtöbb közülük olyan, amiről nem tudom, hogy én tartom fent, azt képzelem, hogy a folyamatos jogosnak vélt érzelemmel megváltoztatható a múltbeli esemény... Pedig nem az. De a hatásán lehet segíteni. Szeretnék és célom segíteni...magamon, másokon akár. Jövő héten háromféle terápia vár rám, egy belső utazás, egy Érzelmi szabadság technika (EFT) és egy csoport. Nagyon várom már mindegyiket. Tisztulni olyan felszabadító érzés.
Kívánom mindenkinek őszintén, hogy legyen része benne.
