Megpróbálok egy kicsit összeszedetebb bejegyzéseket írni ide. Igen, bár álmos vagyok, nem tudok aludni, mert nem tudom, valami itt tart, nem akarok lefeküdni, nem szeretném, hogy megint elölről kelljen kezdeni egy napot. A lényeg: még mindig nem tudom megragadni és tisztábban gondolkodni a problémámról. Valami valaki irányít. Irányítja, hogy most itt üljek, hogy teljesen megkattanjak, elveszi az érzéseimet, az egyetlen dolgot amitől embernek érzem magam. Elveszi a reményt, hogy lehet másképp is mint amit megszoktam, elhiteti velem hogy az jó úgy ahogy eddig volt, sőt durvuljak be, hogy ne akarjak semmit ami kihúz bárhol is tartok. Sok videót néztem a vagdosás témájában, főleg a sebeket, kicsit megnyugtat, ugyanakkor emlékeztet hogy mi az amit nem akartam soha többé elkövetni mégegyszer. Átmentem kicsit aztán anorexiás videókba, ami ugyancsak egyfajta önkínzás és meg is tudom érteni. Nem akarom hogy úgy tűnjön, én ezt normálisnak és jónak tartom, de egyszerűen ráálltam az egész önkínzás gondolatára, az érzéketlensére, az egyedüllére, az ürességre és nincs kinek elmondanom, legalább had írjam le.

Lehet hogy már említettem, de meggyalázva és megalázva érzem magam, undorodom is, és nem tudok egy fényképet sem megnézni magamról, újra. Valami nagyon nem oké, de mostmár könyörgöm, valaki mondja meg mi, elmegyek talán valahová segítségért, de messzinek tűnik ez is mint minden. Nem nem akarom az egészet, inkább elkábulni...