Most nagyon nagyon meg akarok halni. Annyira jelentéktelen vagyok, érzem én, nem lehet figyelmet kierőszakolni meg semmit sem, ötéves szintem semmi sem lehetséges. Én csak nem illek bele semmibe, elfelejtett vagyok, valahol elhagytak útközben egy másik világban. Nincsenek már érzéseim, talán lehet hogy fel kéne adnom, pedig olyan közel volt valami és most megint elúszott. egyedül akarok lenni, de belehalok a hiányba, össze akarom vagdosni magam, megsebezni, és inni akarok hogy érezzek és teletömni magamat valami agyingerelő szeméttel..

Meg is csinálom ezt, elmegyek, összekaparom magam annyira hogy elmenjek, de soha nem fogok sehová passzolni ezért... soha nem lesz semmi olyan mint szeretném. nem változik semmi.