Jól van, ma jobb már, ma akarom hogy jobb legyen. Remélem holnap is akarni fogom, tudom hogy akarni fogom. nagyon nagyon zavarodott vagyok és ezért az elmúlt napokban és ma reggel is úgy éreztem hogy megkattanok, mert különösek a gondolataim, én nem tudom miért van ez, de nagyon elkeserítő. Mert mindig leegyszerűsítem a problémámat, lehet hogy ez is a problémám része, már minden lehet. Nem tudom mi igaz és mi nem, mi a valóság, ki vagyok, mert többféleképpen viselkedek, ezek egymással ellentétesek és mind én vagyok. Újra a régi probléma?
Az érzéketlenség miatt és a kétségbeesés hiánya miatt viszont ijesztő ez az állapot, ami most éppen nincs, csak érzem a levegőben, érzem a szagát, nem illat, nem kellemes. Viszont jó hír, ma nagyon sokat nevetem, félig amolyan őrült nevetés volt, de igazán jó kedvem volt..sok emberrel beszéltem neten és nagyon vicces volt, most nem fejtem ki, de az emberekkel való kapcsolat, mégha nem személyes is, sokat segít hogy akarjak élni. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lehetne jobb életem, csak kicsivel, nem kell mindent egyszerre akarni...vadosni nem akarok viszont, kifejezetten nem, és mikor ezt kimondom, már érzem a testem idegenségét és előjön a kép a széthasadt bőrömről az egész testemen, de ellenállok, tudom, mert tudom. Ellenállok, elengedem, betömöm a részt másképp.
