Ez a pozitív megkattanás nem ám ilyen nagy dolog! Főleg, hogy tombol a túlérzékenységem, és úgy érzem kirekesztenek mindenhonnan. Talán én rekesztem ki magam és nem is kéne erőlködnöm semmivel.
Ja! Egy álom: Apám részeg és azt mondja, hogy neki joga van ehhez mivel holnap névnapja lesz. Én pedig elkezdem ütlegelni, de nagyon gyengén és erőtlenül, nincs erőm, és hozzávágok egy poharat de inkább mellé nehogy megsérüljön. Kimegyek a konyhába ahol anyám és tesóm jókedvűen mosolyognak apámon. Én pedig rettentő zaklatott és dühös vagyok és nem értem miért csinálják ezt. Nem tudok kiabálni, olyan mintha észre sem vennék mennyire szenvedek. És elment a hangom és izomgörcsben van az arcom, próbálok hangosan beszélni hogy én most azonnal elutazok, de görcsben vagyok. Közben olyan szinten éber vagyok hogy hallom a mély és gyors zihálásomat. Fölébredtem. Borzasztó! Ez karácsony után volt pár nappal és még mindig tisztán emlékszem az egészre, le sem kellett írni!
Holnap megpróbálok mindent megint. És minden nap, de az a jövő, most a jelen van.
