dec
2

hááát...

Címkék: borderline | Szerző: Zsuuu | 10:16 am

Ez van most. Jó elfelejteni mindent és csakúgy létezni...

Úgy érzem bár, hogy nem nagyon szeret senki. Úgy igazán, engem. Mert ki is vagyok valójában, nem tudom. Egy szeretetéhes kislány? Egy hűvös, fura dilis nő? Tudok lenni mind. Mind vagyok egy személyben.

De szeretném egyáltalán? Olyan jó és kényelmes minden néha. Kényelmesek a megszokott dolgok, nem kell semmit magamra erőszakolnom, úgy gázolok másokon ahogy akarok, hisz én "problémás" vagyok. Szándékosan nem használom a beteg szót. Nem vagyok beteg. Kikérem magamnak. Annyira erős az egész szar és már elegem van belőle. Igaz ez?

Minden gondolatra amit kimondok elbizonytalanodom. Mert igaz az ellenkezője is. Ah, hogy lehet ezt kibírni...most akkor hogy is van ez. Jaj, van egy könyv: valami G betűs az írója, de égő nem tudom, mindegy a címe: Szerető gyűlölség, könyvtárból meg lehet szerezni. Jó kis borderline személyiségek vannak benne, érdekes. Bár aki szarul van ne olvasson ilyesmit, én a Felhőgyerektől is szarul lettem, de csak mert meghal a végén, öngyilkos lesz. ah de jó neki néha.

Na elég stop. Tehát minden nagyon mámoros csak nincs értelme beszélnem. Nem tudok mit mondani le kéne már maradni..óh hogy ez a sok hülyeség kijön egyszer belőlem. Be kell vallanom valamit; szoktam magamhoz beszélni. Úgy rendesen elmondom magamnak a dolgokat. Ez gáz?? Néha üveges a tekintetem. Nem vagyok jelen. Ja, máshol vagyok miért baj ez? Muszáj voltam kialakítani valami világot, egyedül voltam egész kurva életemben!!! Magamra hagytak, cserben hagytak, egyedül az egész rohadt világon!!! Hát máshogy nem lehetett volna kibírni!!!! Ezt értse meg mindenki!!! Így is alig tudtam kibírni. aki nem élte át, nem tudja milyen bezárva lenni önmagadba egyedül, öt éves szinten.

Dührohamok: hajtépés, mert az új sampontól nyálkás maradt a hajam. Egy rossz szóra földre vetettem magam és a fejem a falba vertem. A vagdosás nem volt dühből. Fájdalomból volt. Jól érzékeltette belsőmet, a sebzett létemet. De egy nagy rakás szar amúgy hozzá kell tennem, megszenvedtem a három év hosszúujjúban járkálást 50 fokban, elég volt, basszus. Ez a múlt. A jelen; most is van dühroham kicsi, de jóval kisebb, ilyenkor Őt bántom :( Sajnálom. Bár ő is bánt, de néha tudta nélkül. Elég egy szó. Jaj, mikor lesz már vége. Félek. Anyu segíts. Hol vagy? Sehol. Nem vagy itt bazmeg!!!!!!!!!!!!!

El kell mennem szerencsére.Teleköpködöm a blogot a szennyel. Tisztaság van, szép és jó, könnyed minden.

A bejegyzés trackback címe:

https://terapia.blog.hu/api/trackback/id/tr53799317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása