Igen, most már értem. Ha jobban érzem magam, akkor az nem tarthat sokáig, mert egyszerűen nem az a formám. Hanem az, hogy mindenkit elüldözök, megbántok és senki sem ért, mert mit lehet ezen érteni. Belehalok most meg, elment az energiám, leterített valami, valami nagy. Csak leterít és ennyi, mindegy mindig elhagynak csak, ez van, talán szeretem is, beigazolódik minden. Hogy mekkora féreg is vagyok. Nem lehet ezt már helyretenni. Írogatok az üres lapnak, a semminek és még a könnyem sem folyik és nincs is olyan hogy önsajnálat, ez ami van, ez egy elrontott élet.
Úgy írok mint egy óvodás. Úgy is érzem magam. Képtelenség hogy legyen bennem bármi is ami jó valamire, csak szeretem a szavak hangzását és tűnékenyen illó kisvakondokat.
Tehát az önsértés blog arról szól, hogy ne sértsd magad, nem jó semmire. Légy jól, kérj segítséget.
Attól félek nagyon megkattanok, mert az emberek soha sem értették amit mondok és én sem őket igazán. Nem értem, hogy nem lehet eltévedni az utcák között hisz mind olyan egyforma. Mindig kinevetnek, hogyha eltévedek. Egy folyosón visszafelé én biztos hogy az ellenkező irányba indulok mint amerről jöttem. Direkt bántok mindenkit :( Direkt, ezért nem változik soha semmi. Minden direkt van, úgyhogy én vagyok az a példa aki egyszer kilép a test börtönéből és ennyi, nem érdemes foglalkozni vele.
