Most, ma furcsán érzem magam a blog miatt is meg még más dolgok miatt is, azt kívánom bár maradtam volna a biztonságos bezártságnál, egyedül laknék, dolgoznék, innék, levezetném valahogy a feszültséget és ennyi. Jó lenne nekem ez az élet is.

Fáj a fejem, a tegnapi terápiáról nincs kedvem írni, iszonyatosan kimerített a koncentrálás, hogy el tudjam mondani a dolgokat és ne vesszen el a fejem más részeiben. A hazafelé úton és éjjel is voltak gondolataim de elillantak újra. Nem tudom meddig tolerálom még ezt. A legrosszabb, hogy emiatt nem tudok rendesen tanulni, más azt hinné ostoba vagyok, pedig arról van szó, hogyha megtanulok valamit egy bizonyos tudatállapotban, akkor amikor elő kéne vennem akkor már más állapot van és nagyon homályos az egész. Valami ilyesmi.

Nem csikarhatom ki mindneki szeretetét és törődését és egyébként sem tudom hogy kell szerethetően viselkedni és egyáltalán viselkedni mások társaságában. Eddig nem szólaltam meg, csak biztonságos mondatokat de az eléggé bedarál, mert így nem tudok megnyilvánulni.

Aú