5.

Istenem, olyan szinten, annyira mélyen, erősen hiányzik valami, hogy az kibírhatatlan. Mint egy üres kancsó, amibe senki nem tölt bele semmit, mert nem érdekes, nem számít, használhatatlan. Hm, vicces, régen fantáziálásokba menekültem előle, az űr elől zűr vagy nem űz. Fele annyira sem háromnegyed mint ahogy képzeltem, jaaa, hogy üres locsogás, nos MR meglehet. De csak azért mert TE nem érted, még nem kell alulértékelni. Hisz az életben bűzölgő katlanba merültek is léteznek, mivel nem látod őket, ezért lassan megszűnnek, hullanak a fejek. Eljön a pillangókkal repkedő nyáresti szellő is lassan, de még várat magára minden. A szakadék közel. Oly közel, de gyökereket eresztettem hirtelen. Így nehéz lesz, csak a testtől kell szabadulni. Kifordítva édesem, kifordítva.